- Shinbi... - remegő kézzel mutattam a képernyőre.
- Gyere, indulunk! - ragadta meg a kezem és kifelé rángatott az ajtón, bár alig tudott menni a lábujja miatt.
Bepattantunk a kocsinkba és az idegességtől észre sem vettük, hogy 100-nál többel hasítunk a kis utcákban. Három perc alatt értünk oda a sportcsarnokhoz, ahova a testvéreink jöttek ma este. Hatalmas tömeg volt odakinn, fele riporterből a másik fele pedig rendőrből. Az épület köré már ki volt téve a sárga szalag. Shinbivel átvágtunk a tömegen, de a helyszínelők nem engedtek be. Zokogva borultunk egymás nyakába, amíg egy újságíró fel nem figyelt ránk.
- Mit kerestek itt? - kérdezte furcsa arckifejezéssel. - Csak nem hozzátartozók vagytok?
Bólintottunk. A srác sarkon fordult, majd pár perc múlva visszajött két rendőrrel, egy papírral a kezében.
- Mondjátok a nevüket - nézett ránk halványan mosolyogva.
- Shin HaRa és Hwang HeeRa - szipogta Shinbi. - Eljöttek a koncertre, de nem tértek haza. Te jó ég, remélem nincs semmi bajuk!
- Igen, megvannak. Gyertek, beviszlek titeket.
Átbújtunk a szalagon és besétáltunk a csarnokba. Bent már rég eluralkodott a kétségbeesés. Ott volt az összes B2UTY, de HaRa és HeeRa sehol.
- Talán most vallatják őket - reménykedtem.
A fiú csóválta a fejét.
- Nem, még nem érkezett meg a nyomozást vezető rendőr, szóval még nem kezdték el. Itt kell lenniük - Felcsillant a szeme, és rohanni kezdett fölfelé egy lépcsőn. - Várjatok itt!
Már a hideg rázott, annyira aggódtam a testvéremért és HaRáért. Shinbi falfehéren ült egy lépcsőfokon, meg sem tudott szólalni.
- Hwang HeeRa, Shin HaRa! Hwang HeeRa és Shin HaRa jöjjön a színpadra! - hallatszott a hangszóróból, még vagy háromszor elismételték, ha nem többször.
A színpad teljesen üres volt, és az is maradt, bármennyit vártunk. A legrosszabbakon gondolkodtam. Már ott tartottam hogy elájulok, amikor a nyomozás vezetője a vállamra tette a kezét.
- Ne aggódjon, biztosan nem hallották az üzenetet - mosolygott rám. - Elkezdjük a kikérdezést, és meglátja, előkerülnek. Addig menjenek ki a friss levegőre, értesítjük önöket, ha bármit megtudunk.
Sápadtan bólogattam, fel sem tudtam fogni, mit mond az a férfi. Shinbivel kimentünk az épület elé, az ottani mentősök adtak pokrócot is.
- Ugye meglesznek? - kérdeztem a körmömet rágva.
- Nagyon remélem, SungGi - válaszolt BinBin. - El sem tudom képzelni, hol lehetnek most. De érzem, hogy valami gond van.
- Én is, de reménykedjünk, hogy nincs igazunk...
Délután 3-kor befejeződött a nyomozás vallatási része. De a lányoknak semmi nyoma nem volt.
- Talán előbb eljöttek a koncertről... - találgattunk bömbölve.
- A támadás a koncert elején volt, tehát akkor még itt kellett lenniük. De lányok, nyugalom. A biztonsági felvételek nemsokára megérkeznek, mert már szereztünk engedélyt.
Egy óra várakozás után végre megnézhettük a felvételt. A látvány teljesen sokkolt minket. Tátott szájjal néztük, ahogy két fegyveres, maszkos ember megragadja HeeRát és HaRát és kiráncigálja a koncertről. Fájdalmas pillantásokat vetettem a rendőrökre, majd torkom szakadtából üvölteni kezdtem. Shinbi ugyanígy. Mindkettőnknek elvették a másik felét...
- Tudtok adni egy-egy képet róluk? Kitehetnénk a városban, ha gondoljátok...
Gyorsan letöltöttünk a facebook-ról képet, és rengeteg példányban kinyomattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése