Nyomozás(Shinbi)

-SungGi, én ezt nem értem!Miért pont őket?Miért???-kérdeztem tőle.-Úgy érzem, mintha a szívemből kiszakítottak volna egy darabot.
-Én sem értem.Egyenlőre annyit tehetünk hogy várunk.-mondta szipogva.
-Azt már nem!Nem fogok ölbe tett kézzel várni...én..én felkeresem a lányokat!Ha akarsz, te is jöhetsz, ha nem, maradhatsz is.
-Ne beszél butaságokat.Persze hogy megyek.-mondta.-De..talán várj még pár napot.Mi van ha a felvételen csak rosszul láttuk őket?Mi van ha ez csak egy félreértés?
-Kristálytisztán láttam őket!Érted?!Ők voltak azok, én tudom!!!-ordítottam.
-Shinbi nyugodj meg!Te...mi van ha váltságdíjat kérnek értük?Azt nem tudjuk kifizetni....
-Nekem van egy másik tippem.És ha...tudodminek viszik őket..mondjuk Japánba?-borultam a vállára.
-Te jó isten!Az nem lehet....Shinbi!-mondta.
-Hmm?-szipogtam.
-Kezdődik a nyomozás.
-De előbb sütsz nekem halrudacskát?
-Sütök....
Hazamentünk és megvacsoráztunk.Végül mégsem kezdődött a nyomozás, mert álomba sírtuk magunkat.
Reggel is csak arra tudtunk gondolni, mi történhetett a lányokkal.Csak bömböltunk, ordítottunk, szipogtunk délig.Mikor is valaki csengetett, ám ők valakik voltak.
-Ti vagytok az eltűnt lányok testvérei?-kérdezték az ajtóban állók.
-I..igen.-szipogta SungGi.
Közben az én fejem, meg a barátnőm feje is ilyen volt: O__O Ezt azért, mert a B2st állt előttünk.
-Bejöhetnénk?-törte meg a már kissé kínos csöndet HyunSeung.
-Persze, persze.-invitáltam be a "vendégeket".
Leültünk az asztalhoz.
-Hmmm halrudacska *-* -csillant fel a szeme YoSeob-nak.
-Vegyél csak.-mosolyodtam el.
-Tényleg?-kérdezte, majd enni kezdett.
JunHyung csak forgatta a szemét.
-Mi a nevetek?-kérdezte DongWoon.
-Engem Shin Bin Bin-nek hívnak, csak Shinbi.Ő pedig SungGi a lakótársam.
-Azért jöttünk, mert lelkiismeret furdalásunk van, hogy a mi koncertünk előtt tűntek el a lányok.Sajnáljuk...-mondta GiKwang.
Ahogy SungGi arcát fürkésztem, észrevettem, hogy kicsordul a szeméből egy könnycsepp.Nagy meglepetésemre JunHyung odalépett hozzá, és letörölte, aztán visszaült.
-Meg akarjuk keresni a lányokat.-mondtam.
Erre YoSeob felnézett.Tiszta morzsa volt a szája, és ezt kérdezte:-Segítünk.Én ismerek egy magánnyomozót, Choi RaRa a neve.Véletlenül van nálam egy névjegykártya.
-Véletlenül mi?-kérdezte gúnyosan DooJoon, amit Seobi egy fintorral díjazott.

-Köszönjük.Szerintem én most rögtön fel is hívom őt.-mondta SungGi, majd kiment a helyiségből, és tárcsázott.
*Pár perc múlva*
-Shinbi, fiúk jó hírem van!Holnap kezdetét veheti a nyomozásunk.

Képtelenség(SungGi)

 - Fegyveres támadás színhelyévé vált a ma esti BEAST koncert. Egyelőre sem sérültekről, sem halottakról nem tudunk. A rendőrség minden résztvevőt kihallgat az ügy érdekében.
 - Shinbi... - remegő kézzel mutattam a képernyőre. 
 - Gyere, indulunk! - ragadta meg a kezem és kifelé rángatott az ajtón, bár alig tudott menni a lábujja miatt.
Bepattantunk a kocsinkba és az idegességtől észre sem vettük, hogy 100-nál többel hasítunk a kis utcákban. Három perc alatt értünk oda a sportcsarnokhoz, ahova a testvéreink jöttek ma este. Hatalmas tömeg volt odakinn, fele riporterből a másik fele pedig rendőrből. Az épület köré már ki volt téve a sárga szalag. Shinbivel átvágtunk a tömegen, de a helyszínelők nem engedtek be. Zokogva borultunk egymás nyakába, amíg egy újságíró fel nem figyelt ránk.
 - Mit kerestek itt? - kérdezte furcsa arckifejezéssel. - Csak nem hozzátartozók vagytok?
Bólintottunk. A srác sarkon fordult, majd pár perc múlva visszajött két rendőrrel, egy papírral a kezében. 
 - Mondjátok a nevüket - nézett ránk halványan mosolyogva.
 - Shin HaRa és Hwang HeeRa - szipogta Shinbi. - Eljöttek a koncertre, de nem tértek haza. Te jó ég, remélem nincs semmi bajuk!
 - Igen, megvannak. Gyertek, beviszlek titeket.
Átbújtunk a szalagon és besétáltunk a csarnokba. Bent már rég eluralkodott a kétségbeesés. Ott volt az összes B2UTY, de HaRa és HeeRa sehol. 
 - Talán most vallatják őket - reménykedtem.
A fiú csóválta a fejét.
 - Nem, még nem érkezett meg a nyomozást vezető rendőr, szóval még nem kezdték el. Itt kell lenniük - Felcsillant a szeme, és rohanni kezdett fölfelé egy lépcsőn. - Várjatok itt!
Már a hideg rázott, annyira aggódtam a testvéremért és HaRáért. Shinbi falfehéren ült egy lépcsőfokon, meg sem tudott szólalni. 
 - Hwang HeeRa, Shin HaRa! Hwang HeeRa és Shin HaRa jöjjön a színpadra! - hallatszott a hangszóróból, még vagy háromszor elismételték, ha nem többször.
A színpad teljesen üres volt, és az is maradt, bármennyit vártunk. A legrosszabbakon gondolkodtam. Már ott tartottam hogy elájulok, amikor a nyomozás vezetője a vállamra tette a kezét.
 - Ne aggódjon, biztosan nem hallották az üzenetet - mosolygott rám. - Elkezdjük a kikérdezést, és meglátja, előkerülnek. Addig menjenek ki a friss levegőre, értesítjük önöket, ha bármit megtudunk.
Sápadtan bólogattam, fel sem tudtam fogni, mit mond az a férfi. Shinbivel kimentünk az épület elé, az ottani mentősök adtak pokrócot is. 
 - Ugye meglesznek? - kérdeztem a körmömet rágva.
 - Nagyon remélem, SungGi - válaszolt BinBin. - El sem tudom képzelni, hol lehetnek most. De érzem, hogy valami gond van.
 - Én is, de reménykedjünk, hogy nincs igazunk...
Délután 3-kor befejeződött a nyomozás vallatási része. De a lányoknak semmi nyoma nem volt. 
 - Talán előbb eljöttek a koncertről... - találgattunk bömbölve.
 - A támadás a koncert elején volt, tehát akkor még itt kellett lenniük. De lányok, nyugalom. A biztonsági felvételek nemsokára megérkeznek, mert már szereztünk engedélyt. 
Egy óra várakozás után végre megnézhettük a felvételt. A látvány teljesen sokkolt minket. Tátott szájjal néztük, ahogy két fegyveres, maszkos ember megragadja HeeRát és HaRát és kiráncigálja a koncertről. Fájdalmas pillantásokat vetettem a rendőrökre, majd torkom szakadtából üvölteni kezdtem. Shinbi ugyanígy. Mindkettőnknek elvették a másik felét...
 - Tudtok adni egy-egy képet róluk? Kitehetnénk a városban, ha gondoljátok...
Gyorsan letöltöttünk a facebook-ról képet, és rengeteg példányban kinyomattuk.

Hirtelen csapás(Shinbi)

Egy napfényes reggelre ébredtem.Mellettem HaRa még édesen szunyókált.Nem akartam megzavarni,  így halkan kiszálltam az ágyból, és SungGi-ék szobájához vettem az irányt.Véletlenül belerúgtam egy súlyzóba(keményen edzünk), és felkiáltottam.Szerencsére az ikertesóm olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel.

Fél lábon ugrálva jutottam el a lakótársaink szobájába.

-HeeRa...SungGi ébren vagytok?-suttogtam.

Egy kócos fej tűnt fel előttem.

-Shinbi még csak fél hat miért nem alszol?-kérdezte álmosan HeeRa.

-Felkeltettelek?

-Áá dehogy, csak engem is.-mondta SungGi.

-Bocsii ^^" Nem tudok aludni :( 

-Mi van a lábaddal?Miért vérzik? O_O Úristen mindjárt elhányom magam!-kiáltotta SungGi.

-Pssszt!HaRa alszik.Vérzik?-kérdezte értetlenül, majd a lábamra pillantottam.

-Mit csináltál?Lejött az egész körmöd a nagy lábujjadról!

Szegény SungGi már nem bírta, kiszaladt a mosdóba.

-Belerúgtam a súlyzóba.-mondtam, majd összeestem.

-Elviszlek a kórházba, mert ez nagyon csúnya.De szerintem SungGi maradjon itthon, mert nem bírná, HaRa-t meg ne keltsük fel fölöslegesen.

-Fölöslegesen?Vérben ázik a lábam....de amúgy egyetértek!

-Én inkább elmegyek sétálni, és bevásárolok jó?-kérdezte a mosdóból SungGi.

-Jó.

Hagytunk egy cetlit HaRa-nak, hogy hová mentünk.Tegnap eléggé kimerült.Beültünk HeeRa kocsijába, majd elmentünk a kórházba.Tök fölöslegesen begipszelték, és azt mondták menjünk vissza egy hét múlva.Mikor visszaértünk HaRa már fent volt, SungGi is megérkezett.

-Hallottam mi történt...nagyon ügyes vagy -.-"-mondta HaRa.-Na de mit kértek reggelire?

-Sérült dönt!Halrudacska!-mondtam.

-Már megint?Az nem is reggelire van...

Nos hát igen, én nagyrészt halrudacskákkal tömtem magam.

-SungGi, következőnek ne vegyél!-mondta HeeRa, én meg kiöltöttem rá a nyelvemet.

Végülis megcsinálta nekem, és boldogan láttam neki.Aztán engedtem egy kád vizet(mivel most nem tudok zuhanyozni -.-), és óvatosan beleültem.Az egész életemet végiggondoltam.Azt amikor elvesztettük a szüleinket...SungGiék is így jártak.Az a különös, hogy HaRa és én, SungGi és HeeRa egypetéjű ikertesók vagyunk.Tök egyformák vagyunk.

-Shinbiiii!Meddig áztatod még magad?-kiáltott be HaRa.

Erre kiszálltam, vettem egy törcsit, magamra tekertem majd kimentem.

Bementem a szobánkba, majd nagy nehezen felöltöztem.

-Mi lesz a program?-kérdeztem HeeRa-tól, aki akkor jött be, és a kezembe adott egy csésze kávét.

-Neked fekvés, mi elmegyünk bulizni.De nyugi SungGi ittmarad veled.

-O.O Na azt már nem!É...-kezdtem, de HaRa hátulról befogta a számat.

-Így lesz és kész!

Elkezdtem a sarokban durcizni, de sajnos ez sem hatotta meg a lányokat.

-Ha nem durcizol, akkor csinálok neked ebédre halrudacskát.-jött be SungGi.

-Te?Te nem is tudsz sütni.-nevettem el magam.

-Dehogynem!HaRa megtanított.

-De ha egyet is odaégetsz....rádküldöm a Kaszást!

-Oké-oké-nevetett.

Ahogy feküdtem az ágyunkon megéreztem az ismerős illatot.Rögtön kimentem, és neki is láttunk az ebédhez.

Bezárkóztam a szobába, és elkezdtem olvasni.Évek óta nem vettem a kezembe könyvet >< Nagyon hamar eltelt az idő, beesteledett.HeeRa és HaRa ruhákat próbáltak.

-Ez jó lesz?-kérdezték egymástól.

Végül ezek mellett döntöttek:

-Hová is mentek?-kérdeztem.

-B2St koncertreeeeeee!!!!-visították.

-Mi?Neeeeeeeeeeee T.T Honnan van jegyetek?-kérdezte SungGi.

-Egy barátunk adta ^^

A lányok elmentek, SungGi és én pedig bosszút esküdtünk.Tudtuk hogy olyan hajnal körül jönnek, de azért reménykedtünk, és fent maradtunk egy darabig.Betettünk addig egy horrort, de elaludtunk rajta.Egy nagy visításra ébredtünk.

-A KASZÁÁÁÁÁÁÁÁS!-ordítottam.

-A TV volt okos -.-

-Jah ^^" Már reggel 8....a lányok?

-Hát ezek hová lettek?-kérdezte SungGi kétségbeesetten, mikor visszajött a többi helyiségből.

-Én kezdek félni.-mondtam.

-Én is Shinbi.

A híradó megkezdődött.És valami olyat hallottunk benne, ami örökre megváltoztatta az életünket....